Zápor György versei (Mennybemenetel, Napéjegyenlőség, Szélhordár)
Mennybemenetel
Jolika, aki anyámnak régebben
ezt-azt varrt,
egy héttel ezelőtt odaállt
a szemetes konténer mellé,
vigyázni egy pongyolát.
két napig a kutya észre sem vette,
harmadnapra úgy tűnt el,
nem maradt, ki szólt volna
holléte felől.
aztán ott, ahol a szeméttelep rongybáláiból
varrónők lelke szivárog,
elködlött ő is.
öt éve, mikor meghalt,
ruháit viselték.
Napéjegyenlőség
az alkalmat várom.
libabőr kabátom szárnyát csapom félre,
töltényheveder előtérbe,
kezem rántásra kész,
tűzre olaj, serpenyő, panírpisztoly-párbaj,
köztünk sínpár,
mozdonytakarásban, kocsitakarásban,
villanásnyi rés, kocsitakarásban,
villanásnyi rés, kocsitakarásban,
aztán senki a túl felen,
se ember, se szalon, se város,
ősz lett, vége az idénynek,
az utolsó vagon,
hülyén kattog a síneken.
Szélhordár
Higgye el, hogy naponta
eszem,
és már helyem
is van, ahol aludni meg élni,
este TV-t nézni
tudok,
mert igaz, hogy koldulok,
de nem büdös a ruhám,
maga se érzi, csupán
képzeli a szagot,
a kapott pénzmagot
sem iszom el, lássa,
félreteszem másra,
és, ha vannak napok,
hogy dolgozhatok,
hazafelé menet,
megállok a téren,
ahol az indiánok, kérem
higgye el!, nekem zenélnek.
és a szélnek
tartom a hátam,
az meg nagy bátran
megül a vállamon,
és én átadom
egy zenésznek a pénzem,
- persze nem mind, csak részben -,
mert nekem futja!
egy egész kis utca
nyílik akkor nekem
de kell is, mert a szemem
olyankor homályos.
nem én kaptam, végre
én adtam ebédre!
aztán a széllel a hátamon.
a holnapot fájlalom.
Megjelent: 2016-05-22 07:00:00
 |
|
Zápor György (Karcag, 1970 – Budapest, 2010) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
