Császár László: focivers
Kabai Lórántnak
a kolumbáriumban
sír a csend
a hamvak mindig tudják
a helyüket merre hány
méter kussolnak
visszapofázás forradalom
rendkívül ritkán fordul elő
itt az alagsorban
a stadion ezzel szemben
hangos vidám szentély
minden ott zajlik
ami nem profán
az élet az az édes
a szögletzászló tájékán
bonyolódik
rettentő zsivaj keletkezik
a gólvonalon innen és túl
az ember nem születik focistának
fáradságos munkával válik azzá
fekszem kiterítve
a selymes gyepen
valószínűleg lószarral
kenték be ezt
az abszurd pázsitot
mondjuk ki szarszag
tölti be a szűk teret
feküdni itt nem
élvezetes ellenben
igencsak kényelmetlen
lesem a szögletzászló
színét hozzá alkalmazkodom
agonizáló kaméleon
attól tartok valami
tragikus meccs folyik itt
hirtelen nem tudom
ki vagyok
megélhetési szélhámos
szánalmas szimuláns
léhűtő nyugdíjra
nem jogosult
megváltó lennék
esetleg lábtörlő netán
kartáccsal szétforgácsolt
fácán a kispadon
vergődő lélekfoszlány
rafináltan álcázok halálos sebeket
vagy épp tényleg meghalok
felettem buja fellegek
alattam üszkös pusztaság
fülemben vészjósló sípszó
felrúgtam valakit
vagy ő fejelt le engem
a lelátó tombol
amint az rendjén is való
magához intett a spori
a könyörtelen végzetszerűen
igazságtalan humortalan
játékvezető
a dirigens
szerinte színlelek
vajon milyen lapot kapok
pirosat vagy sárgát
halált vagy még
csipetnyi lélegzetet
tisztáznom kellene mindezt
gyorsan de nincs kivel
kérkedek sebeimmel
közben takargatom őket
amíg csak lehet
vajon tényleg nagy
szimuláns vagyok
avagy simán
élőhalott
bejutottam kijutottam
bárhova is
gondolkodom
a lelátó még mindig tombol
a harcnak vége soha nincs
melyik a halhatatlanabb senki
a hirtelen halálig
a hosszabbításig
a büntetőpárbajig
hamarosan mindenre
fény derül
az öregfiú lebiceg
a játéktérről
a végső kérdést felveti
hány gólt lőttem
kapufát oldalhálót
érdemes volt ezért
világra jönnöm
a harmadosztályban
pályára lépnem
istenféle feszít büszkén
ordibál hadonászik bőszen
mackóruhában kackiás
csokornyakkendőben
a kispadon átmenetileg
nullnyolcnál ő lesz
a sátán maga
a megkövezést semmiképp
nem úszhatja meg
a döbbent csendben
bicegve tárgyiasul
a tárgytalan félelem
Megjelent: 2016-04-23 07:00:00
 |
|
Császár László (Budapest, 1953) költő, újságíró, szerkesztő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
