Konczek József: Bosnyák piaci emlék
Rózsa Endre 1941-1995
Néha kinézek még a Bosnyák piacra,
ahol jobbra a boltíves bejárat alatt
olcsó csokoládé-csomagot
árulnak, nyer, gyári celofáncsomagolás,
cso-cso-cso- hülyéskedünk Bandival, Rózsa Bandival,
aztán csoszogni kezdünk, hogy cso-cso-cso legyen,
igaz, ha a csokoládét csokorra árulnák,
akkor öt cso is lehetne, s miért is ezután
tessék a nyers csokoládét csokorra árulni-
s mellé csombort is, ha jól csobog,
Mit? Hogy a csombor csobogjon? Persze,
de csak akkor, ha egy öreg csobán, vagyis pásztor
csodálkozva nézi, amint csoszogva, meg-megbuggyanó
nevetgélések közt végig befelé
bokázunk s míg Bandi feje kissé félrebiccen
s én a másik oldalra biccentem
fejemet s egymás vállába kapaszkodva
szólongatjuk, játszva néven nevezgetjük
ezt a csodás, játszani való kis életünket,
Cso-cso-szán meg Szocsimilkó, satöbbi, satöbbi…
Aztán almát vásárolunk, Jonathánt,
Mondom, a kisebb jobb ízű, „ Igaz,-
hümmög Bandi,- mégis azokat a gömbölyűbb
nagyocskákat kérem, mert- mondja felém fordulva-
úgy jó, ha küllemre is vonzóbb, nem adva fel
belső ízeit. Különben is- ez Daninak lesz.”
Egyet kellett értenem.
S bort ittunk. Ha egyáltalán bornak lehet mondani
azt a nejlonpohárba mért italt, amivel még
koccintani sem lehetett, s nem volt választásunk.
Hát, valahogy így múlik el a világnak dicsősége,
embernek a bolondozó képessége,
s marad csak az élni való Éden édessége.
Megjelent: 2016-04-20 07:00:00
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
