Birtalan Ferenc: A csöndház ablakán túl
szót találni a bedeszkázott ablakú ház csöndjére olyan
mint szerelmet idézni fagyos januári estén
amikor hófelhők mögé bújnak a csillagok
s havat tipró talpunk alatt ropog a fájdalom
bedeszkázott csöndház ahonnan vakon néznek az ablakok
reménytelen mint visszatalálni egy valamikori szerelembe
mikor fényragyogásban forrtunk össze a nyári zenében
s csak a tücskök a fű az ég kéklő koronája zengte a nászunk
vakon néző ablakok csöndház a deszkák
mint megromlott szemeim mögött az álmok
jönnek-mennek évszakok de kilopni belőlem téged
hiába próbálkoznak sátánpofájú tolvaj évtizedek
hallom a hangod mintha te is és ma is azt mondanád
elvesztette hatalmát az idő ne félj
deszkák mögötti sötétben nem múlik el a szépség
mert kell a hűnek-maradás a néma szobákban
a bedeszkázott ablakok mögött soha nem múlhatunk
egyszeri hűségpecsét életünk-halálunk őre
barnult szemfödéldeszkákra néz a január is
és csak a csönd a zene a hűség
Megjelent: 2016-04-18 07:00:00
 |
|
Birtalan Ferenc (Budapest, 1945. VII. 25. - Budapest, 2018. IV. 10.) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
