Csák Gyöngyi versei (Rege, A herceg búcsúja (Másnap), Míg bűntelen várjuk a hajnalt)
Rege
Az ezernyelvű tűzből
folyvást duruzsol
szétszéledt bútorokat
kihűlt szobába visszahord,
elveszített gyémántját
a lüktető foglalatnak
visszaadja, miképp
az éden felejtésre ítélt ízeit
a nyugtalan nyelvnek
az ezeregyediket követő
üres éj után,
riadt folyónak a hömpölygést
az elégiaködben úszó partok között
követve a szarvas el-
halványuló lábnyomát,
az esték veszélyes magányában
tart az áldozat,
tüzet gyújt, füstje köhögtet,
szinte fojt,
boldog a céltábla bábja:
hisz mozdul a lélek akkor is,
ha már a kéz halott.
A herceg búcsúja
(Másnap)
Eljött a másnap
okos, vakmerő fejed
meghagytam helyén.
Szabadulásod
ára nagy: mixelem a
magány ízeit.
Nem tudom meg hogy
lényegülnél testemmé,
érző szívemmé.
Míg bűntelen várjuk a hajnalt
Megtarthatsz akár halálodig,
míg bűntelen várjuk a hajnalt,
erős kényszer űz vissza máig,
szívedről a bánatot lekaparjam.
Tudd, ujjaim segítőkészen
szántják gyengéden sűrű hajad.
Megtarthatsz akár halálomig,
ha találsz lelkemen új kapukat.
Megjelent: 2016-02-14 08:00:00
 |
|
Csák Gyöngyi (Kisvaszar, 1950) pedagógus, költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
