Kelebi Kiss István versei (Pessoa-triptichon, Pessoa bora)
Pessoa-triptichon
hangomból díszes harangot öntenek valahol
sétám szilánkjai kaleidoszkópomba vándorolnak
olyan így mintha nagy utazó volnék
de minden séta ugyanaz
oda és vissza
legtöbbször képzeletben mikor hallom
ablakok nyílnak mögöttem
az emberek átkiabálnak egymásnak
nézzétek ott megy Pessoa
pedig árnyékom sem az enyém
(Álvaro hajólámpája másképpen világít)
*
milliárd szobában egyszerre vagyok otthon
de itt márványtömb közepébe szorítva
törekvésem akár egy kukacé lyukat fúrni
és ha odakinn érdemes szárnyat növesztenem
talán bebábozódom
*
külön-külön-hajók egyazon látomás tengerén
és más elvárások szerint keresve szigetet
örökös indulásban-érkezésben
egy adott pillanatban mindenütt és sehol
elfelejtett szőlőfürt a tőkén
üres palack a harmadik emeleten
ráncot spriccelő mosoly koldusarcon
a negyedik megszervezi a maradást
és a nem-történések tápoldatában mégis gyökeret ereszt a valóság
de nem ültetem el mert akkor hasonló lenne a többi valósághoz
mely másoké
ott ébredéstől elalvásig konfettipercek hullanak
pedig nem ünnep az csupán a mulandóság elfedése
Pessoa bora
ablakot nyitok lenézek
éppen érkezem
kopognak ajtót nyitok
bort hoztam nekem
és iddogálunk én meg én
nyugalmam indulat lesz
borom gladiátorok vére
és verset szikrázom
mintha Lisszabon
és Róma összeérne
(a szikra)
nem kellene virrasztanom
de ma álmodni szeretnék
karnyújtásnyi-messze utazni
a tudatosan megszerkesztett
LEHETETLENEN
földönteni a poharat
nézni amint a bor vöröse
tengerré változik majd izzani kezd
átég terítőn asztallapon padlón
és elromlott liftként a földszintig zuhan
a lyuk zuhanását akarom előidézni
így próbálok egy hiánytól megszabadulni
holnap majd azt gondolják rólam
másnapos vagyok
mert fáradt és érdes leszek
Megjelent: 2016-02-07 08:00:00
 |
|
Kelebi Kiss István |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
