Kántor Zsolt versei (A dialektika aktja, A szabadság-szemlencse, A smaragd násza a kristállyal)
A dialektika aktja
Égi tinta ömlik.
Zuhog a kék buborék-sziporka.
S az érvek? Legalább egy tonna!
A varázslatot kioltja.
A falióra
elketyegi a lét-esszenciát.
Mint egy szintetikus szimfóniát.
És a reggel teóriáért kiált.
Pedig mindegyik tárgy hallgat.
Mégis egy szóval bíbelődik: keserédes.
A hit a nem láthatóra hallgat.
A remélt entitásba mélyed. –
A szabadság-szemlencse
Milyen hatalmas és átláthatatlan
a szabadság. Ugyanakkor kevés, amit megkapunk belőle.
Ezért akarjuk Istent elérni. Aki ezt képviseli.
És hisszük, hogy Ő tudja a titkát. S nem elképzelhetetlen,
hogy egyszer megláttatja velünk.
Milyen jó lenne ha – mi is?
S ott, ahol az ember csak szkafanderben létezhet,
az a mindenható elme rátekintene
megtorpant entitásunk esendő értetlenségére -
Azután megkérdezném
a végtelen lehetőségek atyjától,
hogy van e értelem?
Van-e igazság és békesség lepárolva ott,
van-e odafigyelés az égben?
Erre a válságban vergődő
szervetlen apóriára?
Sajátos léptékét tekintve,
a sok magán-tudat és magán-mítosz kavalkádjában
van e átfogó terv?
Akad - e egy lélek
egyáltalán,
aki reményre jogosult?
Vagy elég a kegyelem –
A hit által megélt hit.
A smaragd násza a kristállyal
Gondviselés ez vagy háborgatás,
amit velem művelsz Uram?
Nem alszom, pedig nulla óra van,
elillant, ami álomba zárt.
Most fölhúzod a felejtést? Megállt.
Kint madárraj köröz: tíz parancs.
Nem bódít el se csend, se hang.
A memóriám 18 karátos arany.
Tele van örömömmel a ház.
Bár titkolja, az idő halad.
Az égen kifli vagy smaragd?
A Biblia most a vérembe lát.
Mennyi restanciát tárol az agy?
A megoldás keresett. Megtalált az agy.
Megjelent: 2016-02-04 08:00:00
 |
|
Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
