Videó

Varga Klára: A két torony meséje


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Bátai Tibor versei (Fal. Pont. Út., Kettőnk helyett, Maradj!)

 

FAL. PONT. ÚT.

Most végre el. Egész a falig.
Innen nincs tovább előre.
Rükverc is csak alig-alig —
már benne állsz, és nem előtte.

Vagy fordítva: te tornyosulsz ott
falként. (Sokkal rosszabb üzlet.)
Minden esély elúszott, hogy
háríts. Nincs folytatás. Kívüled.

Az összes út egy pontba tartott,
s pont ez lett az egyetlen út.
Hogy hová visz, nem tudhatod.
Hisz te viszed őt, tebenned fut.

 

KETTŐNK HELYETT

Mellénk ülök. Kettőnk helyett.
Megmondanám előre, hol
és mikor. Egymáson sebet.
Meg azt is, hogy majd összeforr.

Mi: kéz a kézben. Egyedül: én.
Kettőnk helyett csak hallgatok.
Félreérted. Hagyom. Hülyén
bátrak a bátortalanok.

Képéről a bőr nem sül le.
Rossz kibic, aki közbeszól.
Kettőnk helyett. Közénk ülne.
Fogást keres rajtunk egy troll.

Értelmetlen vakbuzgalom.
Nincs helye a történetben.
Hárman maradunk a padon.
Kettőnk helyett csak elkezdem.

 

MARADJ!

Ha alakot öltött, sőt, jelleget,
a küllemnél-kellemnél nem lehet
mindjárt elsőre távolabb nézni.
Kérj hát elnézést, de maradj! Férfi.

S ha egy napon megérti e törvényt,
a szabályokon változtass tüstént.
Szóljanak így: míg a közel kéznél,
messzebbre addig minek is néznél?

  
  
 

Bátai Tibor (Budapest, 1951) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.