Balogh Attila Numero VII
Jaj anyám,
álmaid verekednek arcodon,
szemed sugárutjait lerombolni-
- miért tépelődsz
a konyha-szegénység káposztaizével?
- csak a tányér-éhínség maradt?!
a holnapot krajcározó fillérek
miért száműzték kedvesen-kanalazó kezed?
jaj anyám,
milyen szép kerek voltál,
és most el-elcsontvázasodsz,
- utolsó nyelésedben a
köhögő-étvágy is megszűnt.
Drága fogaid sorfalát
sáros csizmával taposta be
a szárazkenyér-tolakodás,
nyálmirigyválasztásod nem indul meg,
annyira megszokta ezt az ízt,
puha ínyedet véresre verte a száraz-tészta,
ahogy ütemesen zárt az állkapocs,
pedig Te nem bántottál senkit,
nem Te kiáltottad ki a világháborút,
a béke nem unalmas,
ide nem kell bomba-mámor,
botladozzó ember-menekvés,
csokoládé-nélküli-gyermek-sírás,
cigarettacsikket gyűjtő kamasz
már egy egész marékkal van neki
ide nem kell süldő-lány-szerelmet gyalázó pornókép,
nem kell maszek-szocializmus,
a valódira van szükség,
- a tudat bombáit fegyver-kezemben hordom;
vajúdásaim ellen támadó
beton-fák halálát kívánva,
mert szemrebbenésük:
a csillagok vérét mos G asszonyokat is becsapta
- mi ketten lázadozunk ; pimasz-szívdobogással,
mert ez a GYALOGÚT
a Naphoz vezet,
elmankósodott mozdulattal sietek felé, s
ide nem kell
segédmunkás-koronát gyilkoló
géppuskagolyó-iram.
- Hát hol vagyunk mi
József Attila fájdalmától,
a kocsma-ország gyalázást
miért hagytuk abba?!
hisz minden fizetéskor részeg a munkás
és halálra veri a feleségét
mert minden százméteren van egy
szocialista-presszó.
Kedves anyám,
kemény hústól romlott fogunkat
itt kell vicsorítgatnunk
mert itt verekszünk meg naponta
az áremelkedéssel,
mert az utcán itt sétálnak
az ötvenezer forintos emberek,
mert a szőnyegek csak egyre perzsásodnak,
ruháink meg franciásodnak-
- a mankó nem biciklizik,
gyalog jöttem hozzád,
jogom van arcod mellett cigarettázni,
zsíroskenyereid jöttem tisztelni,
és kérem hogy itt,
a szupervilágban kend meg nekem,
kezed még olyan mint a vályog:
lepereg róla a fény.
tenyered utjain sem vonulnak
a cigány szekerek,
árva vagyok.
mint az egydarab-hegedü,
mint az üres pénztárca.
az istentől is félsz,
nyugodj meg én vagyok itt.
Megjelent: 2014-07-28 21:08:01
 |
|
Balogh Attila (Szikszó, 1956. február 03.), költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
