Fűri Mária versei (Semmiből valami, Pincegádor)
Semmiből valami
Mikor a semmit megidézed, hogy
Legyen belőle valami,
A fénylő cseresznyefát. A hangot
Súgja a sírnál valaki,
Mint a lencse megélesíti
A furcsa kettős csillagot,
Hozzákapcsol a mindenséghez,
Nincs külön élő és halott,
Minden kis részlet összeolvad,
Minden kis részlet összeáll,
Harangoznak az égi dómban,
A háromszög fehérre vált,
Készülsz a nagy találkozásra,
És jól tudod, hogy kit keress
A mennynek zsúfolt pitvarában,
Míg idelenn neszez az est.
Pincegádor
Ez a ház már nem az a ház
Vadszőlő lett kinn a szőlő
A barackfa rég kipusztult
Barack nem lesz már mosolygó
Pókhálós a pincegádor
Hozzáérsz a fal leomlik
Sziszifusznak otthonában
Emlékfonál száll és foszlik
Az utca nem nevetéstől
Kutyaugatástól hangos
Csak autók járnak-kelnek
Nincs már gyermek főkolompos
Nincs bokorban síró macska
Hó sem hull a szürke égből
Nem kell fulladásig futnod
Hogy szabadulj fiúkézből
Megjelent: 2016-01-23 08:00:00
 |
|
Fűri Mária |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
