Kántor Zsolt versei (Amikor az intellektus az ösztönök fölé nő, Originál zseni: virtuóz grammateusz)
Amikor az intellektus az ösztönök fölé nő
Amikor az árnyak a függönybe bújnak és az éj ajka vérbő,
az intellektus az ösztönök fölé nő.
Pedig itt ölelsz almazöld hálóingben, elpilledsz –
a talpad a combomon hideg pille.
Nekem a szemhéjam alatt egy vers van kivetítve.
Mint akinek a hattyú húsa kell, nem a fensége, eleganciája,
s vágyik egy egyszerű sült libára,
s mint aki a csókok tavából szavakat meríthet.
S akinek csak szemantika a nyelvek orgiája,
azon csak egy csinos, esztétikai szótár segíthet.
Mert úgy keresem, szomjasan, a bőröd alatt a rímet,
mint akit leigáz s megigéz a Logosz ornamentikája.
S közben szerelmünket a lelkiismeret abálja.
Hogy a mű felfalhassa majd, mint ejaculatio a vágyat.
Így lesz a test: írás. Telitalálat.
Originál zseni: virtuóz grammateusz
Egy békéscsabai fiúnak
A Sturm und Drang krupiéja.
Klinger késői utódja.
Lelkében vihar és vágy.
Mint aki a merev konvenciót unja.
S lerúgja az életidegen morált.
És friss spontaneitásért kiált.
Itt van a plázák udvari bohóca:
Slammer Richárd.
Tényleg tud valamit. Fölrázza a hierarchiát!
Hajlítgatja a lapos kánont,
mint egy pakli kártyát s visszanyesi az intrikát.
Minden élőhöz van szava. Mintha Isten küldte volna.
Új evangéliumot szól. Jézust a barátjának mondja.
Nincs depressziója. Csak mobilja.
Meg a gitárja. Akár egy szabad baptista.
Az a trükkje, hogy nincs titka.
Megjelent: 2016-01-21 08:00:00
 |
|
Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
