Balogh Attila Numero XL
Itt szárítkozik
dombok lázas bőrén,
az eső utáni erdő
vénasszony szőre
s ha szédíti álmát,
a bokrok szoknyái mögé dugdosott ember,
szája sarkáról elkanyarodik
a fölébredt pete
kék legye,
s bogarak tömege
fényesen
freccsen
férfiak mocorgó hasáról,
szám kényes fogai előtt
megédesedik
a levegő,
körüljárják a csók dongói
s én hagyom magam,
nyelvem még őrzi
a zúzódott
zöld tavat,
s engedi színét szivárogni
a ködben totyogó hajnal,
ha állatok nyála ébred a betonon,
az idő fényes tetejéről csorog
a kék szemöldökű patak,
tél gödrében,
a himnuszt ugató néphez,
finn-ugor dadogás őrzi a kegyeletet,
föld hűvös morzsáihoz hiába teszem
ez a gyermekem is már halott:
csorogva erők színes nyálán,
az ezüst szuszogású
savanyú szélben,
öngyilkosok szétszórt,
deres csizmáit
bokámhoz koccantó mezőn,
a zöld köhögésű asszonyok közt,
nevetnek reám,
meg van minden foguk,
és te hatódtál már meg
az én lábocskámon,
a balta árnyékú bottal
tüdőn vert csecsemőn,
prüszköli eperszínét
a február zizzenésű télbe
hétfőn
s délután,
szépséges szép
soha-szerelmem,
te gyönyörű ribanc,
predesztinált turistája
ennek a szerelemnek,
pizsamakabát bordáin
idegen vizelet,
te biciklizel
én bicegek:
álmos kócaival hajadnak,
visítva
fésű agyarai elöl,
éjszaka bőre alatt a lopott kutyával,
a tücsök talpa miatt csörgő pipacsok
nyers húsát színező
szivárvány háton,
jeges patájú szarvasokkal,
a dombok hóna alá szorulva innen,
a körmömön csücsülő
csendes
kavicsait
el-elfricskázva a hazának,
nem vagyok madzsar
se ejrópai,
városba falazva
nyugalmas
nyávogás
a himnusz,
s oly nyomorultnak érzem magam,
hogy szépnek
s büszkének lennem
most már muszáj,
kuporogva is fényes bűneimtől
az ablaküvegnek dűtött hasadhoz
amikor lenyúzza onnan
a langyos homályt,
a boldogságra uszító öleden
a barna kócok közé roskadt,
piros gödréhez az éjszakának,
csecsemő szagos homlokához hajló füvek
kék
kései
közé,
testem patakjait szétugrató ujjaidhoz,
s mondd, Uram,
kik ezek a kevés álmú
boldog műfogsorosok,
ezek az üres-gömbölyűk,
lágyak,
korrekt ostobák,
átvilágított patakok,
autós cifra kanok,
csókmásoló
automaták,
Megjelent: 2014-07-28 20:14:12
 |
|
Balogh Attila (Szikszó, 1956. február 03.), költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
