Dudás Sándor versei (Arcok által, Kőmadaras)
Arcok által
Az agy alapjában emléktelen.
Megtapasztalt fénytöredékek
száguldoznak dióbél-tükrein.
Montázsváltozatok.
Arcok keverednek a léttől
idomított ragyogásban.
Minden változás fejlesztés.
Gyerekek arca jövő-titok.
Mosolyt fakasztó, mindig
más érzések szövik.
Változó kép a kedves
arc-öröme,
haragot játszó szigora.
Öregek
ráncbarázdás arcán a megtapasztalás
lövészárkai.
Idő összehullámzó játéka
a testek partjain.
Túlértettség
nevet a szavakon.
Semmi sem az, aminek látszik,
valónkból ered a semmi.
Az értelem képtelen felfogni,
de önmagát sem tagadja,
hát rögvest máshoz nyúl.
Hirtelen mondatok.
Csapó indul, csapó stop.
Töredékek száguldoznak,
omlanak szét s össze,
tisztára mint a tenger.
Legfontosabb a száj
mozgása a legyőzhetetlen csend
kővirradata előtt.
Fénypálcás kapaszkodók
dióbél-tükrökön. Semmibe foszló
képek. Ki arcokba merül,
arcok által vész el.
Kőmadaras
Balogh Krisztinának
Kőkert. Kőlevelek.
Kőágon kőmadár.
Mozdulatlan álom,
kőpillanatba zárt.
Elvarázsolt kertben
ott sétál egy leány,
hangtalan dúdolja
a kőmadár dalát.
Szemében áhítat
tükrözi a csodát:
a zöldbe lobbant kert,
a felröppent madár!
Megjelent: 2015-12-16 08:00:00
 |
|
Dudás Sándor (Tápiógyörgye, 1949) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
