Videó

Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus Előadja: K. Nagy László színművész Rendezte: Szakálos Dénes László




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Hepp Béla versei (Kis őszi hitetlen, Kószál(l)ó, Csöndes őszi dal)

 

Kis őszi hitetlen

Új színek megint. A nyárra ősz takar
rozsdabarna titkot, sárga szőnyeget,
szürke alkonyával éjbe hajt hamar,
hűlt sorokba ver; magadra költheted.

Cseppnyi csend... a zápor árva ritmusát
átkuszálva váltja át a szél, kerek
metrumokra bont, magába így mos át,
szórt kolónok itt, ott hexaméterek...

Cseppdobok, meséljetek, hogy lenni kell;
jól van így, a szél zenél, a Föld forog,
játsszatok eszköztelennek – semmivel
bátor, új zenéket őszi záporok,

hogy elhiggyem, még nyártól telt a kamra,
s hogy mint Költőre, úgy nézzek magamra.

 

Kószál(l)ó

Falevélbe görget a szél,
homokszemnek vagyok benne,
hej, ha ez a tört falevél
messzi szálló hajó lenne,
rőt vitorla őszi szélben
vinne rongyos ágak felett,
nem tartana itt a tél, nem,
s áldanám az őszi szelet.

Kis homokszem, apró kristály;
tudom hová tart az álmom,
fönn a felhők, lenn a friss táj,
ott kell téged megtalálnom,

szállnék, s nézném lenn az utcát,
találgatnám, merre, hol vagy,
szelek elől merre futsz át;
kicsiny álmom, el ne olvadj,
tarts még, tarts, hogy hozzád érjek,
ne hagyj sárrá keverednem;
csöndjével az őszi éjnek
megpihennék tenyeredben.

 

Csöndes őszi dal

Egy őszi képre fűztelek fel
fáradt napokkal, tűz-szelekkel,
szénaillatú verssorokban,
árnyjátékokban álmodoztam;
elfutó felhőkbe font alak,
csöndes dalokba oldalak.

Már messze jársz, már szinte nem vagy,
emlékeidből minden elhagy,
mégis, az őszi reggelekben
illatok tiltják elfelednem,
voltál, és voltunk, hűlt mesének
szól ez a csöndes ének,

s ahogy a dallam visszafáj még,
magamból újra messze járnék,
rőt levelekbe túrva térdig
elvesztett színek, álmok kérdik
csöndes dalokba szórt szavakban;
miért, hogy veszni hagytam.

Beszél a szél, s én hallgatok csak,
súlytalan ringó halk daloknak
ívein álmok, múlt szerelmek
hiszik, hogy újra áttelelnek
csöndekbe temetve, teveled,
akár az őszi levelek.

  
  
 

Hepp Béla – aLéb – (Budapest, 1961) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.