Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Simon Adri: Tizenhárom

 

Tizenhárom hónapja már,
hogy egy madár holtan talál.
Beszáll hozzám napról napra,
s lehullt fejem holtan kapja.
Élesztene, riadt szemét
rám emeli, élek-e még.
És a remény olyan kemény,
el ne hagyjon: visszatartja.

Tizenhárom hónapja már,
hogy kedvesem kórtanra jár.
Azt gondolja, meggyógyíthat,
hogy tudósok jókat írnak.
De a tudós mind rossz adós,
sebeinket elvakarós:
amit elvesz, vissza nem tesz,
szemüvege nélkül mind vak.

Tizenhárom hónapja már,
hogy egyre tágabb a határ.
Mennék messze, újrakezdve,
nem lépve rá hullt gerezdre.
Csak zöld úton, csak virágok
közé fekve, hogyha fázok.
Nem taposva új árkokat,
ősi ösvényt fölfedezve.

Tizenhárom hónapja már
Izlandig ér a hóhatár.
Jégmedvék meg földet érnek,
jég ha lesz még, s víz a Földnek,
tűz és homok, s földi roncsok:
felpuffadt hasú porontyok,
szakadjon eső a fákra,
induljon lentről a tőzeg.

Tizenhárom hónapágyon
aki vágyna, az se vágyjon.
Mert ez olcsó vaskor vacog,
mert az összes ragyánk ragyog,
levált minden föld a kőről,
kövek hidegét megőrző
Isten-fáról szól a fáma –
legyen, ember, mint akarod.

  
  
 

Simon Adri (1974) költő, a Veranda Művészeti Csoportalapító tagja.

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.