Fábián István: Szervácnak, odaát
azért a zöld romolhatatlan
azért a kék felezhetetlen
Szervác József (Szavak hazáig)
Holdat ringat az olajos tócsa a kocsma előtt,
hámló tükör! hirtelen ugrik a falra az árnyék,
az estét a kőre kibukja, zárul a kör.
Szalad a vér, csattan a homlok, szegfű-szirom
robban a sebben, jelvény se szebben,
szalad a vér: a kés se jobban halad a húsban.
Az elmúlást, indázó tetkót arcodra varrtad,
a hajnalt – híguló reményt, vizezett jövőt –
magadról sírva vakartad, ittál, mint mindenki, aki itt él:
csepel szétszaladt sínei szakadó erek a szemedben,
indul a reggel, máris egy mondat végére szakadó pont.
Szénszagú eső hull: arcodra szitáló jézus-lepel.
Körmönfont, ravasz imával indít műszakba az Isten,
pálinkával, ócska dohánnyal köszönt, hogy
megsemmisítsen, de szavadat, rángó agyadat
tündér támadásokra fölhergeli, reggeli látomásokkal
épülnek hajnal-fekete versek (József ma feketét…,
József ma feketét…), a szavakat húsodban viselni,
hogy a nappali sötétet elviselni kitartson újra
az esteli feltámadásig, amíg ismét szeszekkel
zuhan a felismerés: az Egyetlent újra meg újra váltja
a létező Másik, vagyunk a múltunk, mégis kevés.
Jó lett volna kedvesen meghalni, de addig élni,
lenni Isten szavában tettenért tévedés:
lebukik olykor ő is, ahogyan szárnyra kap olykor
a kő is. Biztos tudásban hibásan levés
lett volna tudásunk. Ennyi volt a kincs, nem is volt
semmi másunk. Mire mattoltuk volna, berúgtunk:
egy munkásőr vert meg minket a sakkban,
magunkra ütöttünk minden alakban,
záróra volt minden versre beváltott percünk.
A vallásunk: bokáig járni betonban, izzó salakban.
A fogunk nyomdai savakban homokká vásik,
minden éjszakában billegünk utolsó villamosig,
sosemvolt végállomásig. Talán a kint-sötét-bent-arany-meleg
majd hazavisz, visszavisz, hisz csak a teremtő gyermeke
vagyunk.
Mi is.
Megjelent: 2015-07-24 07:00:00
|
|
Fábián István (Budapest, 1953) költő, tervező-grafikus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.