Kántor Zsolt: A semmi ágyán ülsz s ki nem?
Standovár Ágota ihlette gondolatok
A tiszta ész kilúgozott, steril. Lomha.
Mint a lelki szegények szellemi szomja.
Isten bölcsességét mágnesként vonzza.
A szkepszis felfújt kompenzáció:
a tagadás feltört dió. S az agy vétlen.
Mint a nem-helyek hajója az éjben.
Miként a navigátor elbeszél egy légyottot
a krupié feleségének a májusi éjben.
A forróság ott honol a beszédben.
S a vér hűthető, az igény nem.
Több történetbe kapva, egyszerre
mondja. S ahogy nyílik az emlékek-mappa,
becsapódik a kajüt ablak.
„És akkor frontálisan rajtakaptak.”
Az elbeszélés most száj és kezek.
Testet ölteni? Ürességek is képesek.
Narrare necesse est.
Belebújik a múlt a jövő ruhájába.
Mint tradíciók a lélekbe. Az éjszaka a szájba.
És jön a feltételes megálló. Anyaghiba. Málha.
Az embernek több története is árva.
De egyetlen narratívából sincs kizárva.
A sors a jellemen egy öltést kihagy.
Nem az elvarratlan szálak miatt.
Hanem mert kilóg a lélek.
S így húzzák el egész a kezdetig
a véget.
Megjelent: 2015-07-23 07:00:00
 |
|
Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
