VideóSzabó Imola Julianna videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt versei (Joyce: pingpong, A lányról, aki elszunyókált a peronon)
Joyce: pingpong Bárdos Juditnak, tisztelettel A Lét-tárca egy folyó.
A lányról, aki elszunyókált a peronon
Minden mondat egy sejt. Minden szó kvantum. A víz felpöndörödik, mint pádimentum. Begyűrődik a part és a sziklák közé. Egy szoba van a tükör mögött, ideje: hajzselé. Túl hamar eljut a következtetésig a mondat. Mintha belobbanna a kiszikkadt pompa. Jön a hajók által felvert kavicsok tánca. Akár egy bomba. Az odafigyelés biztonságot ad a lánynak. A csíkok lenyilazzák a pontokat. A lelki dűne. Didergő liliom és hódolat. Ha mélyen hallgatsz, a kő is megszólal neked. Egy marék huncut, kacér köhögő-kapocs fogja egybe az égboltot a földdel. Kiszakítja egy tüsszentés a papírt. Amivel a lábait olyan precízen betakargatta a padon. Egy házat rajzol a szuszogása az ablakra. Az ősznek az időben holdudvara van. Mintha ezt nyávogná egy macska. Ebből a fényből van az otthon, kis lécek, árnyak, faágak. Mosakodásba csomagolt kezek. Vonatba tett nyugágyak. Egy gyermekkori reflex által ösztökélt mozdulat. Ahogy a hajadhoz érek az ujjbegyeimmel és végigsimítok az arcodon. Csipetnyi ámulat. Vagyok pillanat, vágy s gyutacs.
Megjelent: 2015-06-29 07:00:00
|