Petz György: Hármak ürügyén
Hármak ürügyén
A.D.J.A.K.-E.
(A.E., K.D., J.A.)
Tőled tudom – minden ember fenség –
Észak-fokkal mostan mire mennék;
titkot fejtünk ezer évek óta,
s nem szűnik meg itt az idegenség.
Téged mindig másvalaki mért meg –
használnak csak, semmihez se mérnek –
mutogatnak, ha úgy látszik jónak,
soha, senki nem mondta, hogy jó vagy.
Mire mész, mint egyedüli példány,
óceánhomokkal is csak így jársz –
tapodsz rajta, él-e hal-e – mindegy,
talpadat ne szúrja a van s nincs se.
*
s ha mind úgy éli meg, s lejegyzi sorba,
hogy ő a világ mérték-egy-adója –
akadt, ki letépte szeméről e vánkost,
mert az a való, amit éppen látsz most –
és igaz az arc, a tépés és a vánkos,
és leginkább igaz: semmi sem halálos –
mi volt egyszer, az már nem lehet, hogy ne,
s akkor, előtte volt vagy utána lesz-e –
butaság, mint: én is ott, mielőtt voltam,
anyám és apám sejtjét összehoztam.
Megjelent: 2015-06-11 07:00:00
|
|
Petz György (Budapest, 1955 - 2020) szerkesztő, író, költő, tanár |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.