Császár László: aprócseprő mutogató
Mónikának
az ember pirkadatkor olykor
arra ébred mellkasán ül
egy amorf lény olykor szép
máskor pedig maga a rútság
néma ő
szava nincs
fura jelbeszéddel kommunikál
több kevesebb sikerrel
valljuk be nem érti őt senki sem
sejtelmes
nem tudni mit akar
talán mindössze
félkegyelmű szerzetes
szeretetet keres
megbízható borzongást
mutogat előre
meg hátra is
mint egy reneszánsz
némileg fogyatékos
közlekedési közrendőr
jobbkéz felől emlékeztet az ejnye
meg nemkülönben bezzeg múltra
balról meg próféciákról igyekszik
hadonászni meg arról is
hogy az élet harc
szakadatlan végtelen
kegyetlen
bár mindez csak sejtés
hiszen nem beszél
lehet zenebohóc próféta
akár az álom pásztora is
kivénhedt falkavezér
aki igyekszik nyelv alá
gyömöszölni valami
tudatmódosítót
ostyát vagy sípot
mérget netán
szégyenlős szégyenletes
hamis arkánumot
jótékony manó
vagy jutalomjátékra
visszatérő nyugdíjas
lehiggadt boszorkány
lenne szeme olyan ígéző
de nincs csak két üres üreg
állítja teljhatalma van
pedig hiába a pávatánc
mintha ő lenne a mindenható
napfelkelte után kiderül
nincsen neki semmiféle jogköre
végül az ember
aznap is feltámad
többé és kevésbé
de mindig fürgébb nála
megelőzi a halandó
pirkadását a piciny
képlényen alak
az első kávé
és cigaretta előtt
vizslatja arcodat
némán lemondóan biccent
átmenetileg elillan
hirtelen másnapig
nyomtalan
Megjelent: 2015-06-04 07:00:00
 |
|
Császár László (Budapest, 1953) költő, újságíró, szerkesztő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
