Kántor Zsolt: Túl jó az emberekhez a költészet
Túl jó az emberekhez a költészet
Megengedi nekik hogy kritizálják
És hagyja hogy megegyék
A nemes szellem és a fenséges szándék
Érett és édes gyümölcseit
Az interpretáció pedig Bizony széttapossa és kipréseli
A költői képet (pépet)
A jó vers akár a bor vagy a méz
Valami régen beérettnek a levonata párlata
Sűrítmény és jó illat
Ráadásul az idő is benne van
Mint kísérleti nyúl
Tehát a jó szöveg
Provokációk és képtelenségek sorozata
Ízek és egyéb koncentrátumok
A kontextus szövete és a befogadás mintái között
Az igaz költészet elutasítja a hagyományt
Sőt magát a megértést is mint elavult reflexet
A jó szöveg elveszti út közben az eredetét
És nem ismerhető fel benne más
Csak a gondolat
A költészet nem válhat bálvánnyá
Mert nem Isten
Mégis onnan van valahonnan
Ahonnan a monumentális valóság
Megjelent: 2015-06-05 07:00:00
 |
|
Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
