Filip Tamás versei (Törékeny levegő, Elveszett visszavágó, Így múlik)
Törékeny levegő
Vonat fésüli a virradat haját
a vidék kinéz az ablakon
Minden lécet lever a gátfutó szél
mégis legyőzi a vízmosást
A hegyek trónusán ül valaki
páncélt visel a szíve fölött
A szörnyeket keresi távcsövén át
mint egy szigony olyan a tekintete
Az őr bábuját kenyérből gyúrja össze
és gombostűvel szurkálja egy fogoly
A kórházi apollónők csónakon járnak haza
Napórán néznék az időt de mindig este van
Még tart a száműzetésem
Ölelkezünk a kényszerzubbonyommal
Hogy tudtam mégis elvakarni a sebeimet?
Elveszett visszavágó
Végig a forró mákmezőkön
Valahogy rávettél erre a sétára
csakhogy én izzadok a bódító napsütésben
viszahúzódik rejtekébe a vadon
Esőszülött vagyok mondja a fű és elszárad
Parázzsal töltött serpenyővel játszanak a
háború-parkból jött gyerekek
Figyellek csalsz:
aranyból mért csinálsz bizsut?
Leomlasztod a sikertornyokat
A holnap országát beterítik a poruk
az operabál is elmarad!
Bundák nem tudják
tipegnek a kordonok mögött
Valaki önéletrajzokat ír félórával a halála előtt
Állásinterjúra készül Az állást meg fogja kapni
Nézem ami a semmiből maradt
Isteni tévedés, hogy vagyunk!
Törmelék alatt egy milliókat érő
szakadékony bélyeg-tévnyomat
Így múlik
A sík tranziton túl
elhagyott mosodába jutsz.
Beterelnek a bóbiskoló melegbe,
szennyes bálán kapsz ülőhelyet.
Mindenki maga elé mered,
téged is várnak a vallatás tornyai;
nem mered megkérdezni az
egyenruhás keselyűktől,
lehet-e kivétel az
aranyszabály alól?
Kő, papír, olló, Magyar Napló 2012
Megjelent: 2015-05-31 07:00:00
|
|
Filip Tamás (1960, Budapest) költő, szerkesztő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.