Filip Tamás versei (Álmokfutás, Lenni, először, Belakoltatás)
Álmokfutás
A költő kreatív könyvelő
trükkök százait ismeri,
nem téved el a
nagyvárosi hangyabolyban
ő a csúcsragadozó:
nyakában csillog a tápláléklánc
Úthengerként a
téli álmot eltapossa
Ha kedve tartja
alszik a lavinában
és felébreszti a tengert
Amikor nem ír
A költő Szan-szkrit
és fél hogy ő a sohaság fia
Lenni, először
Lenni szórvány-költő, tömbön kívüli,
másmilyen, mint a tömbben létező többi,
ezer alakot öltve járni kabátban, köpenyben,
kalappal, s anélkül, egyszerre csöngetni be
az összes lakópark-lakásba, minden ajtót
nyitótól egy elámulást bezsebelni, és jót kuncogni,
ha majd a park-lakók egymásnak félve szóba
hozzák, hogy jött egy furcsa ember, verset
hozott, szőke volt és magas, nálam is járt,
mondja majd a másik, de zömök volt és szakállas,
a versét kézzel írta, lila tollal, amit nekem adott,
sötétzöld volt, s persze nyomtatóval---
Belakoltatás
Csak egy filozófus tudna
mindig ugyanabban a folyóban állni
Egy bölcs – ha esetleg így jobban tetszene
Belép a vízbe besétál a közepéig
ott is csak bokájáig ér
Lehűti magát a víz hőfokára
lelassítja a szívverését
Hogy mindezt miért?
Ezért a versért hogy amíg írom hosszasan
végig ő legyen a legfontosabb
Kezében már a holnapi újság:
mozdulatlanságában is
egy végtelen nappal jár előttem
Végül a lótuszülést választotta
igen olyan lett mint egy nagy virág
és csak ő érzi a füstölők illatát
ahogy mantraként szétterül a folyó felett
Kő, papír, olló, Magyar Napló 2012
Megjelent: 2015-04-26 07:00:00
 |
|
Filip Tamás (1960, Budapest) költő, szerkesztő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
