Beck Tamás versei (Légymennyország, In memoriam Fonyó József)
Légymennyország
Valami különös, bár önös érdek
azt súgja nekem, hogy ez a tömérdek
légy csak pózol itt a viaszosvásznon:
hanyatt feküsznek, ámde mindahányon
egy láthatatlan mennyezet feszül, min jobbra-balra
mászkálnak, és mindezt a semmi tartja,
vagy Valaki, ki egyszer elviselte
a légyfújást, hisz semmiből a teste…
S mert babonás vagyok és formalista,
el is teszem most őket formalinba!
In memoriam Fonyó József
Gyerekkorom ikonja voltál, magad is örök gyerek,
aki Mausmann Hugóként mindenkit megnevettetett.
Életed meghamisított történelem:
a művészet erőszakot tesz a tényeken.
Mint oly sokunkat, epizódszerepekbe kényszerített a rendszerváltozás.
(Téged idézlek: „Lovagias pártfogás, jutalma egy záptojás!”)
Ám mint tudjuk, a hála nem politikai kategória.
Közöny váltotta fel a reményt, mint román stílust a gótika.
Pedig ma is elénekelhetnéd a Fuchslied-et, a Marseillaise-t,
bár Windischgraetz helyett mondhatnál más nevet.
De ez már nem a Te világod, kivesztek belőle az ideák.
Mennyország sincs, ahonnan nézhetnéd, mi zajlik ideát.
Megjelent: 2015-04-10 07:00:00
 |
|
Beck Tamás (Zalaegerszeg, 1976) költő, prózaíró |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.