Császár László: szurikátadal
szurikátadal
a szabadságról, a búzamezőről, és mindenről, ami méltósággal megtekinthető, megehető, valamint kinyalható
a szurikáták a szabadságot kiváltképp szeretik
a mongúzok meg egyéb állatok nemkülönben
de ez az ének a szurikátákról zeng
megveszekedett könyörtelen szabadságharcosok ők
apró géppuskafészek fogrendszerükkel molotovzáptojásaikkal
parlamenti mandátum híján is hatékonyan képviselik érdekeiket
ha a helyzet úgy adódik két lábra felállnak makognak
gesztikulálnak szépen meggyőzően hevesen
ahogy azt a kommunikációs docensasszony a fejükbe verte egykor
szó se róla az emberfélék sem vetik meg a szabadságot
picurka porcelán szobrocskája valami növényféle kókad a kezében
ott áll a díszvitrin golyóálló üvege mögött
érintésnyire a testvériség és egyenlőség törpe szoborkacsoportja mellett
szemmel láthatóan kerülik egymás tekintetét mindörökké
szóval beszélik az emberek ugyancsak rajonganak a szabadságért
azt mondják mindenki aki földi irányító- és adószámmal rendelkezik
megfogható a hasán keresztül a szabadság is
meg még egy-két egyéb testrészén át ami azonban
már messze esik a szurikáták szabadságvíziójától
a szabadságot ritkán mérik ki a sarki hentesnél
igen a has amikor az ember belép a húsboltba
picinyke kultúrbiccentéssel nyugtázza
azokon a svarovsky üveggyöngyökkel ékesített véres
ámde az európai illemszabályok szerint vértelenített
platina kampókon ezúttal nem cserzett emberbőrök lógnak
más ma a felhozatal egyéb termékeket küldenek a húsközpontból
lógnak ott a szabadság kissé zöld savanykás büdöskés húscafatjai
cafrangos mócsingok döglegyek rajta szabadságra vágynak ők is
miért is ne készpénzért kapható jegyre kilóra már semmi sem
megható előre csomagolt fagyasztott falatkákra
dekákra miszlikekre fejadagokra lecsupaszított mellcsontra
nyesedékekre szabdalt darabolt szabadság
a hentes és mészáros időnként akarva akaratlan félretekint
ilyenkor a patkányok a speciálisan erre a célra kifejlesztett
tapadókorongjaikkal felkúsznak a vériszamos csempén
csócsálják a szabadság alsó cafatjait
az az ember ott a vérszagra felveti fejét
a túlélés reményében négykézlábra ereszkedik
megzabolázva megtépázva kutakodva körbenéz
felméri vizslatja mindazt ami szemmagasságban falható
elindul céltudatosan szabadságot keresve röfögve
felfal minden mócsingot kinyal minden kondért ételhordót
testnyílást ami a számára belátható bűvös körben
felfalható kinyalható
Megjelent: 2015-01-26 08:00:00
 |
|
Császár László (Budapest, 1953) költő, újságíró, szerkesztő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
