VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt versei (Konstelláció, alias Cage, Déry, Szürreális spiritusz, opus 1., Ha visszaesik a levesbe a kanálról a répa)
Konstelláció, alias Cage, Déry Tetten ért szavak. (Austin) Lebegő, pókháló-szerű szerkezetek. Intuitív vonások! Szívdöglesztő lakat a szájon, egy képzeletbeli plakát. Rózsaszín vaskulcs (vaskullancs) tipeg a beszéd viaszosvásznán. Kontraszt, walkid-zöld homály (füst, szcéna) közönyöd zöldje. Üvegkék hiány. Bezárt palack. Tézis-drog, szintézis-kúra. A romantika utáni vágytól vezérelve vagyunk naturálisak. A lelkiismeret patetikus díszletek között nem működik. Azért Isten ott is jelen van. Itt is. Mítosz és pátosz nem megy együtt. Az imaginárius klaviatúra billentyűkre bomlik a metafizika-szobában. A képzelet zongorája. Eszményi tűk, hangok. Cage libikókája. Schubert sakkfigurái. Kék-fekete márvány, géppapír. Eső kézirata. Nonszensz pocsolyák. Csak a képzelet felejthetett itt. (Kedves Bóóper!) Az értelem nem tud. Hanem elvesz. Erős pártázat a lelked. Timpanonok, oszlopok, szarkofágok. Tagadás-boltívek. Ha folyton csak emlékezel, így lesz.
Szürreális spiritusz, opus 1. A hajszál szögesdróttá lényegül át .
Ha visszaesik a levesbe a kanálról a répa Nincs ember, aki le ne ette volna magát. Ha egy vendégség a hely, ahol látnak, S nem vigyázol. Ilyen egyszerűen hogy lehetsz? Egy kis ügyetlenség nem kudarc.
Megjelent: 2015-01-21 08:00:00
|