Debreczeny György versei (Tükör beesett arcunk elé, A liftaknára vigyázz!, Máshol)
TÜKÖR BEESETT ARCUNK ELÉ
Két csáppal az ismeretlen éjben
vezetékek vérét kiszívni
kanyarogni girbegurba mennyben
a tetszhalott házak sorfala közt
valami keresni nem találni
úgy dideregni mintha fáznék
a jég hátát megsimogatni
visszaköszönni a kutyáknak
akiket a hold is megugat
Felnyergelni a nyugtalan paripát
felnyergelni és itt maradni
elolvadni a tavalyi hóval
valamit keresni nem találni
a fákat nevükön szólítani
az őrülteket anyanyelvükön
öltözni hogyha kell havazásba
a dal ne csak fehér gyolcsing legyen
de égbe röpülő madár
rakétának utolérhetetlen
Tükör beesett arcunk elé
hogy barázdáit jobban lássuk
árkaiba bele ne essünk
arc a magányos tükör elé
valamit keresni nem találni
dobálni automatákba pénzt
ők megbízható bérenceink
hallgatnak mind kinek szólni kéne
mennybe megy aki lezuhan
eb ura kékzubbonyos ég
Magam is iszom örökös mérget
leöntöm vele fehér ingem
ki korán kel csak halált lel
hiába győzi le az acélt
eltemetik a barna földbe
valamit keresni nem találni
tűvé tenni a világot
csak egy szalmakazal miatt
kiégett lepedők aszálya
milyen kalászt fog majd teremni
Az idő farsangi mulatság
felvenni legújabb álarcunkat
kanyarogni girbegurba mennyben
a tetszhalott házak sorfala közt
valamit keresni nem találni
de nem keresve rátalálni
mégis megmérgeződni reggelig
teremteni hazát a füstnek
zsebet a kéznek a késnek
a villamosbérletnek
A LIFTAKNÁRA VIGYÁZZ!
Éjszaka volt
a kövek szívünkbe zártak
A halál még nem szeretőm
Mostanában nem érvényes rám
a tömegvonzási törvény
szemeteskocsik forgó
kései közt lebegek
az ég se sóhajt fel
léptem alatt
de valamerre a fejemben a vízesések
Szívem mellékzörejeit
hallom a fájdalomküszöb
kitolódott dobhártyám csak
ritkán reccsen össze
Egyébként nem leigázás
csak önkéntelenül gondoltad
annak
De a liftaknára vigyázz!
Ki tudja mire lehet még jó
egy ilyen ereklye?
MÁSHOL
ó az intubáló
felszerelés hiánya
világraszóló jelenlét
a villanykörték beérnek
évek múlva célba
de mindig más az éjszakás
tehát acélba öltözik
ahogy ilyenkor szokás
máshol az állomásról
sohasem indul vonat
s a gondokat tetézi csak
ha mégis elindul a sereg
aztán nyáron is dideregnek
az emberek magukat bombázzák
lábukat tengerben áztatják
mintha rossz lavórban
ez ő a negatív kitevőn
létező szemfesték-szédület
kérdésüket az idő sem
válaszolja meg kedvesem
próbálja meg a levegőt
átúszni háton naponta
madártollal lebegni együtt
s kérdezzen talán valami mást
Megjelent: 2015-01-08 08:00:00
 |
|
Debreczeny György (Budapest, 1958) költő, a Veranda Művészeti Csoport Alapító tagja |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
