Birtalan Ferenc: Őszizék
Az árva lárva balladája
Fogy az ózon.
Begubózom.
Csendélet
sparhelt mellett mereng a repedt kredenc
viaszkos vászon az öreg asztalon
lavór szappan len-törülköző
egértelen halott a csend
Az jutott eszembe
zenehallgatás közben
az orvosok nyitott mellkasomban látták-e
a vér a szikék és érfogók közötti tolongásban
félelemtől reszketően hol rejtőzködnek a versek
vagy csak bevarrták a szerelem sebhelyeit áthidaló darabokat
mint hegyi patak ha új medret választ
s marad a hordalékarany
mind a múlhatatlanok
csak frontvonulásokkor hasít belém a fájás
vagy mikor a zene manipulál valamit
ilyenkor érzem hogy a műtét
mégsem lett tökéletes
Éden
Amikor Ádám végzett és be akarta gombolni a sliccét,
észrevette: gebasz van, nadrágja nincs még.
Szép ez a kert, jó, hogy csináltad Évát - mondja az Úrnak -,
végül is minek a ruha, a többiek is gatya nélkül kúrnak.
Esti kérdés
ki játssza le a dallamot
amit akkor hallok
amikor meghalok
Sírfelirat
Vándor, ki erre jársz,
gyalog,
mert nincs villamos se taxi,
tudd meg, szép volt az élet,
de kényelmetlen a gödör.
Baszki!
Megjelent: 2014-11-12 08:00:00
 |
|
Birtalan Ferenc (Budapest, 1945. VII. 25. - Budapest, 2018. IV. 10.) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
