Tóth Irén Morci: Nyomorkeserű
Tegnap deportált voltam az Anna Frank naplójában,
ahol a ránk adott ruhával hitet cseréltünk,
pedig magyar vagyok, nekem sem térkép e táj.
Amott nagyapám kaszált,
ott apám sütött hajnalban kenyeret,
emitt 'mostohám' túrt szénért hegyet.
Véremben annyi más, tán egy vonóval is, vagy többel?
Ki tudja?
Mégis belénk égtek a sminksebek, a zsírzselé a hajba,
és még talán sohasem voltam ennyire koszos,
a körmöm alja és a fülem töve is,
és sohasem jártam azelőtt szögesdrótok között,
sosem tereltek zárt kettes sorokban,
nem voltam bezárt a szabadban,
nem vonták meg eddig a mobilom és a mobilitásom.
Csak mentünk, időutazáson, zárt kettes sorokban,
pisszenés nélkül, és az arcunk már a smink alá ijedt.
Repültünk vissza és
aluljárókból citált csíkos ruhások jöttek szembe,
szájukban kerítésekbe tört foghíjak,
nyakukban csajka, amibe gyenge ebéd kerül,
rá két korty nyomorkeserű - víz helyett- ,
és a fiúkról csorgott a veríték a viharkabát alatt,
de fővesztés terhe mellett
kellett vigyázni a széttépett jelmezekre,
pedig rekonstruálni úgysem lehet,
de tudom már milyen jólesik,
ha megkínálnak egy cigivel -
amikor órák óta elfogyott az enyém.
...és tudtam, hazamegyek, tavasz van, elzárhatom a gázt,
előtte leveszem a csillagot,
mert magyar vagyok, ahogy te is voltál, és ő is,
bár a vérem nem kéklik át a bőrömön,
ahogy anyám a kesztyűt,
tűmmel én a selymet böködöm,
ha várat nem is, csak békét építek,
nem én vagyok,
aki a törvényt naponta szegi meg.
A zsidóságot csak könyvből ismerem,
csak ruhámmal cseréltem hitet,
nem vétkeztem, mégis ijeszt az esemes.
Jesszusmária, újrahívtak!
... de nem megyek többé,
mert ott bő hatvanéves halálveríték csorog,
szánk lilára reszket a napon,
helyettük indulunk Istenhez kásztingra.
Megjelent: 2014-11-09 15:00:00
 |
|
Tóth Irén Morci (Szigetvár 1960) költő, író, festő, jelmezkészítő, a Veranda Művészeti Csoport elnöke és alapító tagja. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
