Csapó Angéla versei (érvénytelenítő, könnyebb, csak, felejtős)
érvénytelenítő
Mikor lejár a csodák szavatossága,
utánuk enyhe émelygés marad.
Ha nincs a végén pont,
a regény magát bontja le.
A hősöket a kezdet elnyeli és
az érzések - nem halt beléjük
senki - mint fel nem használt, régi
villamosjegyek hányódnak
egy omladozó kapu alján.
Nem vonatkoznak már semmire.
könnyebb
Gyűlölni könnyebb, falhoz állítva
lényét szegezni rá fegyverül.
Kiverni a fogát minden pillanatnak,
látni a patáját, s hogy férges volt belül.
Fájni könnyebb, bámulni fákat,
az ágak ujjakká szilárdult agónia:
kővé vált mozdulat, elindult egyszer,
de célba nem volt hova jutnia.
Könnyebb a harag, a méreg
legalább jól átmelegít belül,
hátán eljutsz a szerdán is túlra,
s mindent felemészt, amíg kiürül.
Könnyebb belátni azt, hogy 'soha',
azt mondani 'úgyse', meg 'nem is',
mint vályúba gyöngyöt, szart az asztalra
rakni a szót, hogy szeretted is.
Könnyebb használni annyi közhelyt,
amennyi szükséges, hogy ebből kikerülj,
mint letenni fegyvert, s ott maradni
azzal, ami van pőrén és egyedül.
csak
Azzal, hogy vége, nincsen vége.
Visszajár akár húsz év múlva.
Nyitod az ajtót, szatyrok lógnak rólad.
Megérinti vállad, s ha megfordulsz,
egy pillanatra ott áll előtted:
a hiány testet öltve.
Aztán eltűnik, mert nincs is ott.
Csak, hogy tudjad.
felejtős
Hogy elfelejtett, nincsen abban furcsa.
S hogy én nem őt, abban semmi sem.
Rossz az emlékezete, mindig mondta,
Még a B-vitamin sem javított ezen.
Meggyőződésből ivott, talán ezért;
Szesszel a tudást, verssel a nőt.
Tanácstalanságból szeretett belém:
Nem olvasott ilyen fajtáról azelőtt.
Előbb csak a kocsmában felejtett.
Aztán elveszett egy közös emlék.
Miért szeretett, nem ugrott már be könnyen.
Az sem, hogy szeretve voltam. Lettem fajtanév.
Megjelent: 2014-11-02 08:00:00
|
|
Csapó Angéla (1970) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.