Keresés a honlapon:

Hepp Béla Őszikép 2.

 

 

 

 

Őszikép 2.

 

Csak nézlek, és egy lázadó szonettet

akarnak táncos ujjaim kopogni,

tudom, szememben régen észrevetted

büszkeségem; haszontalan kis holmi,

kettérepedt, s ha száz atomra tépett,

már nem merek neked magamra szólni

sem biztatót, sem újat, semmi szépet…

Fotóidat naponta megcsodálom,

érinthetetlen, édes szőkeséged,

világ-szemed, s ha visszahúz az álom

szívem szívedben új utakra téved

e végtelenbe hinni mert talányon,

s keringek, lepke csábos fény körül,

csapdába verve így, időtlenül.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-10-25 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.