Keresés a honlapon:

Nagy Gusztáv versei (Ősz a cigánysoron, Langyos menedék..., Már tudom...)

 

 

 

 

Ősz a cigány soron

 

A rozsdás sparheltban

nedves akácfák sercegnek,

a füst marja a szemet,

mint a kopaszra égett holnapok.

A vályogon átfúj a huzat,

ott kucorog a szegénység,

csendesen,

mint egy eltévedt kutya a küszöbön.

 

 

Langyos menedék...

 

Az ősz hervadásában

a könnycsatornák gödrei

megtelnek keserű könnyel,

s csak a tüdő nikotinos

kályhái ontják

langyos leheletüket.

Valahol száraz gallyak

ropognak a vadak

lábai alatt,

s bent a putriban

rágyújtottak.

 

 

Már tudom...

 

Már tudom,

hogyan aláztatok,

hogyan taszítottatok

a putrik világába.

 

Már tudom,

a tízparancsolatból

a hetediket

ránk kiabáltátok,

s bűneiteket

ráolvastátok

írástudatlanságunk

keresztjére.

 

Már tudom,

hogy templomaitok

árnyékában

nem jutott hely

a mi imánknak,

s míg ti az Istent

szólítottátok,

minket a sárba

lenyomtatok.

 

Már tudom,

hogy elvehettétek

a jövőnket,

a becsületünket,

de egyet soha:

őseink emlékét,

s a szívünkben

őrzött emberséget.

 

És már azt is tudom,

hogy egyszer

nem nekünk kell

szégyenkezve

lehajtani fejünket,

hanem azoknak,

akik Isten nevében

bűnösségüket

ránk olvasták.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-10-17 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.