Kürti László: Fair play
Szerettem, szebb volt nekem a másiktól
– nem mintha hiba lett volna a jobbal –
mégis alakja, tömege,
eredési és tapadási pontjai,
a közöttük lévő türemkedőn
kitöltött maximális tenyér felület,
ideálisabbnak tűnt számomra.
Csókolgattam magán- és közszemérmetlenül
mindig részre, arra a gyönyörű részre hajlón
cuppogtattam markolászva
vagy csak apró simításokat
helyeztem el ott,
lehetőleg a bimbón keresztül vagy odáig legalább,
elujjbegyerészve,
szemem, kezem, szájam folyton oda vágyott.
Ma, mikor az a tizenkét centis heg húzódik rajta,
végképp nem tudok semmi másra gondolni.
Látom álmaimban és a reggeli zuhanyzás közben,
az utakon, dolgaim és mások dolgainak
rendezései között,
a sportpályán és mindenütt.
Hogyan is versenyezhetne így vele mondjuk a jobb
melled vagy bárki másé.
Megjelent: 2014-10-24 07:00:00
|
|
Kürti László (1976) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.