Kántor Zsolt versei (Túlélés, Teológia, Nyerítsetek! Mint a nyomtató tinó)
Túlélés
Tegnap ugyanolyan volt. Ma más.
Mégsem dob fel. Ezt nem értem.
Nem zavar már, amiből kiléptem,
a tett után a hit szinte vonakodás.
Nem szavatol semmit erőfeszítésem.
Szellemi zuhany. Újra meg kéne születnem.
In toto – az illúziót kimetszem.
Túl forró. S a szó végleg eltalált.
Mi máson múlna hát az összeadás?
Ha el nem rontom, mégis berekesztem.
Kis mértékben ez a passzivitás.
Egymásnak eshetünk. Nem kell keret sem.
Már az utcán eldől, ki lesz a hibás.
Csöndben kell lenyelnem, hogy rossz a memóriád.
Teológia
Bennünk lakik, nem vitás.
A gondolkodás, mint szöveg.
Bárcsak újra lehetne szőni.
A regényt, az időt. Az alapötletet.
Volt, aki sikerre vitte, egy szusz.
A történelmet, mint textust.
S a múltat, mint az alexandriai könyvtárt.
Emlékként dobni a lomtárba -
Mintha a tényeknek nem lenne ára.
Pedig volt. A kiontott vér. A testté lett logosz.
Helyettem nyelte el a teste a bűnt, a drogot.
Mégis eredendően több a replika,
mint az úgynevezett megfontolások.
A hallgatás most érlel. Néma tekintet.
Mint hajszálpontos dobások.
Régi zakómban ezrest találok.
Jutalomból fölvarrom letépett gombját.
Gyűjtögetek, szövögetek.
Persze vannak, akik bontják.
Nyerítsetek! Mint a nyomtató tinó
Jeremiás 50. 11.
Mint a nyomtató tinó,
nyerítsetek, mint mének.
A bástyákon íme: harmat,
a bárány tiszta vére!
Utolsó idők, nem vitás,
csak a hit nehezen jön.
Hiába a beáztatott tudás,
csak az ige ment meg. Egy könyv!
Hiába a tüzek, nem emberé,
hanem valaki másé a dicsőség!
Az ég felett egy áttetsző iPad.
Körülötte a hologram - őrség.
Onnan küldi az áldást
a tévedhetetlen akarat.
Aki megalázza magát,
az megmarad.
Megjelent: 2014-10-23 07:00:00
 |
|
Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
