B. Mihály Csilla versei (Csöpp öröm, De aztán)
Csöpp öröm
Aprócska bűbáj, csöpp öröm,
bókkal naponta öntözöm,
meleg mosollyal csendesen,
vagyok neki, ő van nekem.
A lonc tövében éldegél,
onnan kukucskál és remél
szirmára omló fényeket,
csakis figyelmemért eped.
Tavaszt hozó e kis csoda,
szellővel játszik bíbora.
Nekem virágzik, jól tudom,
szívemnek kedves krókuszom!
De aztán
Eresz csepeg, felengedett a bánat,
ám félszegen bolyong a szőke nap,
vad szél remegtet szívet és faágat
és reggelente ólmos ködbe csap.
A megkövült időnek óralapján
még reszkető magányok árnya ing
fogyó kísértetek között, de aztán
kibomlanak vacogva álmaink,
mint kis rügyek, miket vigyázott Isten,
hogy majd belőlük új tavaszt díszítsen,
ha fény zubog be csöndünk ablakán,
s erőre kapva leng a színek karja,
s a télutó, mint fáradt sarlatán,
busó fejét a vállainkra hajtja.
Megjelent: 2026-03-02 20:00:00
 |
|
B. Mihály Csilla (Szatmárnémeti, 1977) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
