Keresés a honlapon:

Köves István: Jónás 2026 hajnalán

 

 

 

JÓNÁS 2026 HAJNALÁN

 

 

Még van erő az ablakhoz lépni,

nézni kifelé tompán, lüktető fejjel,

horgadó haraggal, míg egyre csak

esik, unottan, lustán, akár a bánat,

állna el végre, vagy zuhogna zúgva,

de nem, beterít mindent makacsul,

kedvet se, hitet se hagyva a mának.

Lenn lakkfeketén kanyarog a sztráda,

csiganyomként csillog a buszsáv, 

lengve hunyorognak körbe a hű

fényfüzérek, maradék ünnepi díszek.

A benzinkutas különbékét kötött,

kuckójában horkol, asztalra nyúlva,

kint meg csak ugrál az ázott párduc

a cég cseszlett reklámlobogóján.

A hőerőmű tömzsi tornya szünetlen

böfögi föl a párálló fölösleget,

bevonva az eget nyugtató lazúrral,

a határoló hideglelős hegyek mögül

billegve érkezik a hajnali drónraj.

Nem tőgymeleg tejet hoznak a reggelihez,

nem roppanó zsemlyét, páros perecet,

berregésük, mint Abda felé a gyalogút,

az ébredezőknek nem sok örömet ígér,

Krisztusnak nyújtották így az ecetet.                                                  

Aki tehette, már mind elmenekült innen,  

Uram, légy áldott, miben kellene hinnem,

hihetetlen, mormolja maga elé a költő, 

hogy még mindig nem múlt el minden.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-01-21 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.