Keresés a honlapon:

Papp Ákos versei (Bennünk, Félhomályban)

 

 

 

Bennünk

 

Engedd ölelni a fákat,

az ég túl messze van.

Bennünk nyugszik az erdő,

imára kulcsolt csend,

hajadban avar,

ráncos ágak arcodon.

 

 

Félhomályban

 

Órámban kattog a csend.

Egy történet paplanba tekeredve

fojtogat.

Papucsom: elveszett utazó.

Az asztal magányos sziluett.

Félhomályban ismerős lábnyomok.

Várj, amíg szétszóródott álmaimat

felveszem.

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-01-17 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.