Szokolay Zoltán: A révnél
halhát ezüstje villan
utolsó álmaimban
ártéri erdő reszket
és délre tartó rajban
szállnak madárkeresztek
ne higgyétek hogy baj van
minden mindennek része
így olvad új egészbe
jótett és bűn utólag
csak egymás hologramja
időrések csukódnak
nem emlékszem szavakra
voltál? vagy sosem voltál?
mért van mobil egy holtnál?
számod pöttyögi lassan
és cseng kicseng és senki
nincs fényben nincs vonalban
neved már ezt jelenti
az anyag mozdulatlan
és háboríthatatlan
békéjét ősnyugalmát
se kezdetet se véget
csak annyit mint egy halhát
egy pillanatnyi élet
minden szerelmem itt van
e szegletes ladikban
nem nézek többé hátra
s aki most el is vesztett
ha aggodalmam látja
csitít: maradjak veszteg
egyszer majd ő is átér
másik ladikra ráfér
s testéből szabadítva
ölel mint semmit semmi
türelmesen tanítja
hogyan kell ott szeretni
Megjelent: 2014-10-19 07:00:00
|
|
Szokolay Zoltán (Hódmezővásárhely, 1956 - 2020) író, költő, műfordító |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.