Keresés a honlapon:

Kovács K. Péter versei (Mikor, forma része)

 

 

 

Mikor

 

amikor nem vagy

itt,

velem,

 

széthasad

bennem

a nap,

a fényed.

 

bordáim közé

bekúszik

a fekete

üresség pengéje,

 

ott feszít,

mintha mindig

oda tartozott

volna.

 

 

forma része

 

tusolóban izzad a zuhanyrózsa,

én meg didergek alatta.

 

pupillám tétován keresi

a kapaszkodót,

 

bőrömön összegyűlt

vonalak között vérzek.

 

idegeim kifeszülnek,

mint hangtalan húrok –

jelenlétem

törékeny árnyék,

a padlóra vetülve.

 

mindennap újra kezdem.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-12-10 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.