Keresés a honlapon:

Mamed Ismail versei (Mit csináltál árnyékoddal, apám?, Száműzetés) Fordította: Balázs F. Attila

 

 

 

 

MIT CSINÁLTÁL ÁRNYÉKODDAL, APÁM?

 

Nem tértél haza a harcokból,

Helyetted a temetés jött.

Egy tenyérnyi levél

De kitartóbb, mint te...

 

Hiányoztál a gyerekkoromból

A hiányod hideg és havas volt.

Voltak emberek, akik nem átallottak hasznot csinálni

Vérontásra kiadott pénzből.

 

Ha tudnád

Mit kellett a fiadnak átélnie

Hova fordulhatott gyógyításért.

Gyere be az álmomba

Mutasd meg nekem az arcod.

 

Bár csak tudnád,

Mit éltem túl nélküled.

Bár csak tudnád,

Hogy, járhatatlan utakon végigmenve

Beléphetnél az álmomba...

 

Még most, az én hetvenegy évemben

Manapság, ebben az időben

Nem álmodom.

Látunk téged még valaha?

 

Végigjártam az életet nélküled

Ott is, ahol utak sem voltak.

Megszülettem, gyermekeim születtek

De nem tudtam apává válni.

 

Nem találkoztál a nappal,

A te napod fekete volt, apám.

Még az árnyékod sem hullt rám

Mi volt az árnyékod, apám?

Mi volt az árnyékod, apám?

 

 

 

SZÁMŰZETÉS

 

Amikor a hold felkelt,

Még a nap ragyogott sorsunkon

A szikla is megmozdult

És elindult egy napon

Attól a naptól fogva...

A világ száműzetés helye.

Mi az a bűn, amely eluldözött minket?

Ki küldött minket

Idegen földre, száműzetésbe?

A világ a kirekesztettség helye:

Felszántani a földet,

Hordozni a terhet

Felemelni a szíved

Meghalni és ölni

Téged, engem, minket

A kőszív és a háború

A föld kegyetlen hely

A föld a kivetettség helye;

A megújulás idejétmúlt

A holnap nem egy új nap,

Hanem visszatérés a tegnapba.

A halál nem elmúlás,

Hanem visszatérés hazába...

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-05-16 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.