VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Köves István versei (Megbarnult regéci levlap, El maradi, Kötéllétrák lengenek)
MEGBARNULT REGÉCI LEVLAP
Útszéli bádogkrisztus ámul, hajnalban kéken vacog az ajka, mint aki mindent megbocsátott: fejét megadón félrehajtja.
A kerten vörösbarna árnyak surrannak át loppal – vedlett szőrű macskák, üres mákfejeket csörget a szél, fésülgeti a téglarakás mögötti tüskésdrót gubancát.
A várrom tövében kökénybokor virít, villan a rókáknak kitett csapóvas, orvvadász ballag a fenyves szélinél, csillagos-holdas lábnyomokból olvas.
Vadszőlő pironkodó levele piroslik, elcsöndesül a csalfa szüreti ének, ólmos ég fele kanyarog céltalan, fanyar füstje a nedves venyigének.
EL MARADI
Az idegen szavak szótárában szócikk lett a becsület, a tisztesség és az önérzet is, s lehet, hogy megbűnhődte már eléggé, de nem hiányzik már a nép, sem a köztársaság, sem a stadion elöl.
KÖTÉLLÉTRÁK LENGENEK
Él még, kell még valamire a régi igazság, a kitudható, a még élhető és megérthető, az elmondható és a megszenvedett? Mi szól delente, most, hol már nincs harang? Azzal, hogy átéltem, jogot váltottam arra, hogy elmeséljem, élek, ahogy vágyom? Kertkapumban csak kifelé vezet lábnyom.
Jó lenne kedvenc kocsmám teraszán báván bámészkodhatni a poros jövőbe, várni a csámpás léptű felszolgálóra, pontosabban: fenét sem érdekli a csámpás, inkább csak a szomjazott italra várni, közben bizonyos rímes, időmértékes sorokat jegyezni a kutakodó utókornak,
de már rég nincsenek kedvenc kocsmák, jövő sincs, se poros, se portalan, nem zeng se románc, se óda, se szonett, érthető lett a világ, buzgón értékkövető, kötelet nem csak kötéllétrához fonnak, kötetlen születnek mától kezdve a versek, s le vannak szarva mind, a fel- és a kiszolgálók.
Megjelent: 2024-07-30 20:00:00
|
