Keresés a honlapon:

Köves István versei (Egyre fogy, Juss)

 

 

 

 

EGYRE FOGY

 

Ez már a hosszú célegyenes, gondolom,

látható, tudható minden jó előre.

Elszámolás, leltár, számvetés ideje.

Végül is minden az időről szól idele,

nem a vagyonról, nem a hatalomról.

Igen, az idő, a meg nem vásárolható,

a tékozolható, de vissza nem szerezhető.

Már akárhogy telik, mindig csak múlik.

Feltartóztathatatlan lépdel, s egyre fogy,

amíg rengetegnek tűnik, akkor is kevés.

Ez már a hosszú célegyenes, gondolom

magabízón, itt már ritka a meglepetés,

többnyire beletörődés, örökölt rutin vár

mindannyiunkra, és kínkeserves nevetés.

 

 

JUSS

 

és csak egyre nőtt tovább tovább

akár a megölt őrszem körme haja szakálla

az undor az iszapos nyákos eltántorító gyomorforgató

mindentől és mindenkitől aki ott volt aki

tette aki nézte aki hagyta aki tűrte viselte 

a jármot a szolid kényszert majd a bikacsököt

s csak fölnyögött nagy néha de nem kiáltott

és csak álmában őrzött titkon egy jobb világot.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-05-09 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.