Keresés a honlapon:

Vadas Tibor: Valóság, képzelet

 

 

 

 

Valóság, képzelet          

                                                                                                                      

 Kelle Istvánnak

 

Egy álomból születtem én is,

álom volt életem sora,

lebontott ház sosemvolt falai közt

felsíró fény, nevenincs melódia.

 

De áll még a ház, ha életem időnként

újra álmodom, a hű falak

gerendát, tetőt tartanak, fiatal nő

szorít magához, álmodva sorsomat.

 

Termékeny óra nappalt és éjeket szül,

szél felhőt, nap szelet vált a tetők felett,

-nehéz vagy már ölben,- mondta

anyám, s vigyázva a földre tett.

 

Így tanultam magam járni,

naponta újabb kötéseket szakítva el, 

s mi elszakadt, már nem nő újra,

csak a korgó gyomor, mely este hazaterel.

 

Apám hívott, aratni mentünk,

néztem miként kalapál a kaszán,

mácsonyás renden markot szenvedtem,

megértve, hogyan kerül levesbe a kanál.

 

Erős karja vackosra edzett, 

tőle a rend rendre szállt,

este kévékből rakott keresztet,

fény hasadáskor már ismét kalapált.

 

Egy nap kocsi fékez ajtóm előtt,

látogatóba jön gyermek vagy unoka,

még megkérdi, bár ő csak a képzeletével

érheti el, mi is a mácsonya.

 

A mácsonya az gyom, irtani kell,

a földeken s a szívünkben terem,

mondanám még, de látom felém int apám,

pihenni megállt, és én utolérhetem.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-04-27 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.