Mórotz Krisztina: Erosz tánca
EROSZ TÁNCA
varázsló koromban öt platánfát ültettem erőt adókat
magritte pipájának láttad az egyik ágát fantázia
ahogy a görög mondja filia képzelet ezer éve ismerlek már
söpörd félre a földet a lábad alól idd a komló teádat bódító
hallgasd a mesém gomolygó ködökről poros esőt mosó szeretkezésekről
vizes testünk erdő illatáról az avarról ahol nem jövünk zavarba
fekete szempilláid alá kék színű fényeket varázsolok amikor
– rádfordultam akkor láttam
a szakadt farmer foltozott emlékét –
be nem fejezett mondatok levegőben maradt madártej habok
fehérek puhák mazsolák kuncogó tyndall felhők
hosszúlábú hajnalok eső áztatta értő válaszok
ajkakkal sebzett barázdák felhők tejutak táncosok
minden millió évben egyszer fordulnak meg egymás körül
valami lassú valcer zenéjére és a rácsodálkozó nézi teremtményét
a káoszt pörgeti egymásnak hajtja csillagködeit
a tejútat – ami én – és az andromédát – ami te –
mégis ismeretlen pogány tejutak pislákolására vágysz
élettelen kő a föld – nem hiszed kék pillájú – a tér tágul neked tágul
– barlangok – egymásba fordulásunk ismeretlen
csillagködök gaia sebei istenek vizei
– egy fa egy virág a fű a nap az este mi éjszakába fordul –
ekkor mesélj a plejádokról – szeress nem baj ha a kávé kihűl –
egymásba fordulva agapé – átható ahogy nézel –
nem hittelek magaménak
– a kő és a meztelen lélek – fényben ébredő
Megjelent: 2023-09-24 20:00:00
 |
|
Mórotz Krisztina |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
