Keresés a honlapon:

Köves István: Egy mondat a járdaszélről

 

 

 

 

EGY MONDAT A JÁRDASZÉLRŐL

 

Csak óvatosan azzal a mit sem sejtő, ártatlan

járdaszéli kíváncsiskodással,

amikor a merevléptű idegen katonák

fényes orrú, fekete félcsizmáikban

átvonulnak a városon mosolyogva,

mert a helybéli felnőttek integetni

előre engedik készségesen maguk elé

a gyerekeket, mindet, akárkiét is,

a tereptarka kísérőautóban meg készülnek kattogva

a képek, a történelemkönyvekbe szántak,

elsőbb azzal a szöveggel, hogy

az ünneplő lakosság lelkesen köszönti,

virággal fogadja a baráti felszabadítókat,

később a kép marad ugyanott, csak

a kísérő képaláírás változik egy kicsinyt:

a megfélemlített lakosság rémülten nézi

a kegyetlen megszállók dölyfös bevonulását,

s mára meg már attól kell tartanod erőst,

hogy szikkadtra száradt-fonnyadt arcodban

föl ne találja ismerni valaki annak az egykor

a fény fürdette békés járdaszélen ácsorgó,

szomorú szemű gyerekecskének

ártatlanul csudálkozva bizakodó arcát.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-09-12 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.