Keresés a honlapon:

Nagy Gusztáv: Szenti... Szenti. Miért?

 

 

 

Szenti... Szenti. Miért?

Lelked zablátlan csikói
az anyaföld vásznaján
örök nyugalomra tértek.
Csettinthettél volna még
ecseted ostorával rájuk,
hogy kényességükkel
örvendeztessenek minket.
De Te barátom, Szenti,
titokban összeterelted
büszkenyakú ménesed
s fáradtan a barna színű
szekereddel elutaztál, az öregjeidhez.
Odafönt nincs barnaság
s nincs árvaság:
odafent fájdalmasan nagy
az örökkévalóság .

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-08-29 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.