VideóSzabó Imola Julianna videója Keresés a honlapon: |
Csapó Angéla versei (Egylényeg, Most)
Egylényeg
Majd egylényegű lesz a bőrödön a fény a napba mártózó fatörzsekével, derekad és tested konvex és konkáv formái, bizonyos vonalak megtörése és hajlása, sem lesz másmilyen, mint a kábán forduló ágak kint a szélben, vagy a nedves földből, eső után fejét felütő virághad, olyan leszel lényegében, s azt, hogy minden porcikádat, a látottat és a sosem láthatót szeretni tudtam volna tán, majd nagyvonalúan összegereblyézem az egyéb hullott lombbal, amit kár bolygatni már. Aztán majd csak tündökölsz. És talán már észre se veszlek, hogy mint a lélegzet jársz ki-be.
Most
egy szempár kéne, hogy színről színre, kéne két fül, hogy hallja, kéne egy út, amin mozogni lehetne, ami elvezetne önmagán túlra.
Mert mentem egyszer és úgy lett este, hogy egyedül maradtam sebbel és kolonccal, és befogadott egy ház, a szívén pihentem, felfogott egészen: vérrel és mocsokkal,
hogy reggel szelíden lökjön újra útra: Eridj még élni- volt ott három fonnyadt alma, Ez a tiéd: a fül, a szív, a szem. Akit látnak, csak az lát, azt hiszem,
ma nem emlékszem már csak a kezére, a hit ott kezdődik, hogy annak ellenére.
Megjelent: 2023-06-04 20:00:00
|