Keresés a honlapon:

José Eduardo Degrazia versei (Hogyan kell házat építeni, Minden) Fordította Balázs F. Attila

 

 

 

HOGYAN KELL HÁZAT ÉPÍTENI

 

Vannak emberek, akik a dolgok tökéletlenségén siránkoznak,

én épp ellenkezőleg, a befejezetlent értékelem.

A repedés a falon, ami eltűnik, az számít,

hosszú nyári délutánokon,

a borfolt a vasárnapi asztalterítőn,

őszi éjszakák lángoló szerelmi emlékét őrző

folt a régi faágy ágyneműjén,

Becsülöm a kőtörmeléket és a romokat,

a sikertelen, de meg nem szűntetett projekteket,

melyekről már mindneki lemondott.

Talán azért, mert a lelkem is foltozott,

tányér-, csésze- és pohárszilánkokból áll össze,

kések, villák és kanalak patinájából,

mely a régi ház ősi iszapjába süllyedt;

talán azért, mert azokból az anyagokból vagyok,

melyekből az élet- és halálvágy tevődik össze,

valamint az öreg nagynénik és elődeim portréiban

felejtett álmokból.

A régi, elveszett dolgok közt turkálok,

egy titkos házasság padlóján,

az elgurult gyöngyszemekre figyelek:

nem találhatók, mégis léteznek és ragyognak.

A tökéletlenséget látva, talán kedvet kapok újra belekezdeni,

mintha valaki széllel szemben házat építene.

 

 

 

MINDEN

 

Minden, amin nem fog az idő vasfoga

olyan, mint a márványpadló,

mint a sír fehérje,

minden, ami a földön megmarad

lassan szétmállik mint az elszáradt őszi levelek,

minden, ami az ősi civilizációk

szimbólumaiból megmaradt,

ma is mozgatnak minket,

mert a test még mindig emberi,

minden, ami megmaradt a régi erődök falairól

való zuhanás után,

minden, ami ragaszkodik a túléléshez,

akkor is amikor már csak a hamu telepedik rá,

mint a ház szobáira a por.

 

Minden, ami nemzedékek óta bennem lakozik

Múltbéli, régi és halott dolgok,

minden, amit vissza akarok hozni és életre kelteni

a költészetem leheletével.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-05-07 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.