Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Albert Zsolt versei (Látogató, Mindenesetre)

 

 

 

Látogató

 

Apám meglátogatott

teljesen váratlanul,

meglepett, ugyanis

úgy tudtam meghalt.

Bejött a lakásba

én hellyel kínáltam,

anyám nem akarta

holtan, se élve látni,

a család többi tagja se.

Hogy is mehetne,

így hiányosan

rokonlátogatóba?

Én pedig jól tudok

csendben hallgatni.

Értetlenség látszott

rajtam, és döbbenet,

kényelmetlen szűk

koporsóját szidta,

felhőszakadáskor

beázik és bejönnek..

Aztán kérdezett rólam,

meséljek el mindent,

mindent részletesen.

Mi történt addig

míg nem volt itt fenn?

Inni kezdtünk lassan,

de belőle minden csepp

kifolyt, aztán belőlem is.

Már nem tudta jól

érezni magát, kevés

sejt maradt csontjain,

mesélni se volt kedvem,

így ásót fogtam és

visszakísértem, dobva

a földet, ordítva közben:

Erre nincs még egyszer

negyvenöt évem!

 

 

Mindenesetre

 

Ha van valami majd rádírok,

mondjuk valami váratlanul jót,

mindent nem tudhatok előre,

én is csak néhány betűt ismerek.

 

Biztos lesz olyan mondat,

amit gond nélkül elviselsz

és alatta állva nehéz vigyor

fut majd körül fültől-fülig.

 

Addig is, helyezd el magad

a hideg nyugalom sínpárjain,

legyél egy vidéki váróterem

légyjárta kockás padlóköve.

 

Vagy mi lenne, ha egyszerűen

megegyeznénk és tudnám,

ha te sem írsz akkor sincs baj,

csak épp úton vagy.

 

Mindenesetre kicsomagolok,

kiveszek magamból mindent,

a nélküled napokat úgy, mint

a veled teli holdakat egymásután.

 

  
  

Megjelent: 2023-05-05 20:00:00

 

Albert Zsolt (Kaposvár, ) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.