Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt versei (A szelíd olajfa ága, Lutz Seiler - akkordok)

 

 

 

 

 

A szelíd olajfa ága
Berlioz és Schönberg

 

Vágyunk erre vagy arra,

Vannak a szívünkben titkos igények.

Közben Isten mindeneket megcselekedhet.

Feljebb, mint kérjük, vagy elgondoljuk.

Végére mehetetlen bőséggel,

Túlcsorduló áldással és leleményességgel.

Az ismereteket felülmúló szeretettel,

Amely békességet teremt,

Amely minden emberi értelmet felülír.

S a napok múlnak, mint egy elutazás,

Megtörténik az idő, mint egy narratíva.

Töröljük az orrunk, vizet kortyolunk,

Érces, nyers akcentussal szól hozzánk a szél,

A lélek és a szellem hangja, teázás közben.

Berlioz zenéje szólt, majd gyújtósnak használtuk

Az irodalmi újságot, amiben Freke Raiha, svéd költő

Telejegyzetelt elégiája ragyogott az ablakpárkányon.

Jelenetek. Minden eszébe jut a szemnek, amikor becsukódik.

„A szavakról ugyanúgy gondolkodom,
Mint a dolgokról. Mint
Egy pohárnyi főzött kávéról. Mint a pincében őrzött
barna ribiszke léről.”¹

A muskátlik és a lepkék is bámulták az erudíciót.

Az ébresztő rádió bekapcsolt, amikor elhagyott

Az anyag, amit az idő érlelt hetekig,

A találkozás ünnepnapjára.

Schönberg egyetlen akkordjára koncentráltam.

Két oktáv között egy füstcsík.

A pirkadatnál is bonyolultabb.

S belemarkoltam a húsba, aminek jácint illata volt.

S amíg felhúzom a farmert, te leteríted az ágyat.

„Ne legyen üres, ami egyébként teljesen az.”

A zakóm akasztója leszakad és kiesik a zsebből

Egy marcipán kocka. Emlék mossa.

Az a péntek, amikor egymásba csukódott az ég

És az ősz.

 

 

Lutz Seiler - akkordok

A nem euklidészi hágó és a Deixis völgy

Plüss hús és néma tinta

 

Röpül, mint a porszem, a biodiverzitás mítosza,

A gyónás imádkozó lepkebábja.

Itt az idő, hogy az emlékező só megszólaljon,

Elkezdjen munkálkodni. Mert magasabbak az ő gondolatai,

Mint égbolt a föld alacsonyságához képest.

Ő visz az erősebb lét közelébe.

Eredetibbek és célratörőbbek útjai,

Mint a mi virtuális sztrádáink.

Kicsinyes extrémitásaink, szenzációink.

A hozzávetőlegesen szenzibilis impulzus.

A szubsztantivizált világ. A fény örömteli neuron-membránja.

A mindent átjáró végtelen-abszolútum-aperion esszencia.

Az archetípus ágense diktálja a Megapixel Lordnak.

A multiplex rubrikái közé.

Jézus és Noé megbeszéléséről tudósít.

Van egy hagyomány, amelyet újra meg kell nyitnunk.

A legmélyebb tradíció, a gyökereiben életerős gén.

Ezek a lépések emlékeztetni fognak a lépcsőre

A kozmikus kollagén. A felpöndörödött adjekció.

Hogy megérkeznek a fecskék, a gyíkok és a tehenek.

A rókák és a kakasok.

A zsiráfok és a sündisznók. A csigák és a pandák.

Mind összegyűlnek a metamorfózis-katamaránon.

Majd befut a desztillált pirkadat.

Bíbor-bogárkák kerekes kaktuszokon!
A nőstény egyedekből lesz a bíborfesték.

Mintha mindenki egyetlen lelket viselne magában.

Íme, a kémcsőben lepárolt kármin.
A Camparit ezzel színezik.
Novella születik az égben, Zafír és burok címmel.

Előkerülnek emlékeink, hibák és izgalmak. Az ágens embriója sír.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-03-12 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.